Ma egy éve hagyott itt bennünket Pista bácsi… egy csodálatos ember, aki az egészségügyi pályafutását egy érettségivel, kazánfűtőként kezdte, majd 40 éves korától élete utolsó napjáig a sérült gyerekeknek szentelve minden idejét, mindenkit megtanított úszni, aki eljutott hozzá – nem is akárhogyan, hisz sok tanítványa nemzetközi versenyeket, olimpiát nyert… de ami még fontosabb, mindenkivel meg tudta értetni, bármilyen nehéz helyzetben is volt, hogy az ő élete ugyanolyan értékes, és egyedi, mint bárki másé.
Nagyon-nagyon hiányzik… de nap mint nap erőt ad mindaz, amit az évek során tanultunk tőle.
Nem a módszere volt a csoda, amivel minden gyereket (felnőttet) meg tudott tanítani úszni, bármi problémája is volt, hanem az a fantasztikus odafigyelés és szeretet, amivel mindenki felé fordult. Róla igazán elmondható, hogy a személyisége, a lénye volt a gyógyító, nem a technikája.
Ha van 12 percünk, érdemes megnézni ezt a kisfilmet, ami vele készült, nemcsak a munkájáról, hanem többek között arról, hogy egy ilyen ember szerint, aki tényleg rengeteg ember életét segítette, mi kell a boldogsághoz….
Pista bácsi életéről és munkájáról ITT is olvashattok.
